Elhivatott, nagy tudású pedagógus volt, aki nemcsak munkáját, hanem egész életét is a magyarországi olasztanítás ügyének szentelte.

Saját iskolájában, a budapesti Szent László Gimnáziumban magas szintre emelte az olasz nyelv oktatását, motiválta és lelkesítette tanítványait és kollégáit is. Tanítási módszerei, szemlélete, emberszeretete, sokoldalúsága, minden szempontból kiváló felkészültsége és mindig derűs, vidám lénye legendás tanárrá tették.

Az maradt azután is, amikor szakfelügyelő, majd szaktanácsadó lett. Fáradhatatlanul járta az iskolákat, meggyőzve az igazgatókat az olasz nyelv bevezetésének fontosságáról. A sokszor magányosan, az egyes iskolákban egyedüli olasztanárként dolgozó kollégákat minden módon segíteni próbálta: mintatantervek és tanmenetek kidolgozásával, bevált módszerek népszerűsítésével és legelsősorban rendszeres módszertani továbbképzések tartásával. „Egy olasztanárnak csak jól szabad dolgoznia” – mondogatta gyakran. Önmaga miatt, de a szakma becsülete miatt is. Nem csak szakszerű útmutatást, hanem tanácsokat, apró fogásokat, diplomatikus megoldásokat is javasolt. Leginkább azonban biztatást, dicséretet, megerősítést és lendületet adott kollégáinak: hogyan szerezhet egy olasztanár tekintélyt az olasz nyelv és kultúra oktatásának saját iskolájában és környezetében, miként győzhetők meg igazgatók, szülők, gyerekek, hogy egy-egy jó kezdeményezés elindulhasson, és jól működhessen addig, amíg majd az eredmények szolgálnak bizonyítékul.

Minden tettével a magyarországi olasztanítás ügyét szolgálta.

Az új oktatási reformok bevezetésekor is mindig az olasz nyelvoktatás szempontjából legmegfelelőbb lehetőségeket kereste: kezdeményezője, motorja és egyik szerzője is volt a középiskolákban évtizedekig használt tankönyvcsaládnak. Számos oktatási segédletet, kiegészítő anyagokat is írt, szerkesztett.

Az újdonságnak számító két tanítási nyelvű oktatás országos tervezésekor is jelentős szerepet vállalt. Személyes tekintélyének és érdemének is számít, hogy az olasz két tanítási nyelvű tagozat létrejöhetett és sikeres lett a Szent László Gimnáziumban. Az ehhez kapcsolódó tantervek, tematikák kidolgozása, a megfelelő feltételek elérése (kiharcolása) szintén az ő érdeme. Legkiválóbb tanítványait arra ösztönözte, hogy olasz szakon tanuljanak tovább. Közülük sokan követték őt a tanári pályán és az ő szellemében tanítanak országszerte.

Vezető tanárként az ELTE olasz szakos tanárjelöltjeinek is nagy segítséget nyújtott tanítási gyakorlatuk során, megerősítette bennük a pálya iránti elkötelezettséget.

Az orosz szakos tanárok átképzése idején speciális csoportokat szervezett, lehetővé téve számukra az új, olasz szakos képesítés megszerzését is. Sokan közülük kiváló kollégáink lettek.

Festival d’Italiano – ma már így nevezzük azt az országos mozgalmat, amelynek nem csak létrejötte, megszervezése, tematikájának és gyakorlati lebonyolításának módja fűződik nevéhez, hanem az a kitartó törekvés is, amellyel évtizedeken át szaktanácsadóként is életben tudta tartani, mindig megújítva tartalmában és formájában is. Tanítványai sok díjat, elismerést szereztek, kiváló OKTV eredményeket értek el évtizedeken keresztül.

Az olaszországi középiskolákkal kialakított diákcserék hagyománya, eredményei, az itt nyert tapasztalatok ismertetése és minisztériumi szintű elfogadtatása lehetővé tette, hogy az ország más középiskolái is hasonló olasz testvériskolai kapcsolatokat építhessenek ki egy olyan történelmi időszakban, amikor ez még egyáltalán nem volt gyakorlat.

Tette mindezt magától értetődő természetességgel és végtelen szerénységgel. Emberséggel, jóakarattal használni akart. Segített, ahol és amikor csak tudott, igyekezett jó irányban alakítani tanítványai életét. Hitt a jóság erejében, és abban, hogy érdemes értelmesen élni és dolgozni.

Mi marad meg egy elhivatott pedagógus életművéből? A tanítványok felnőnek, a kapott tudás és életszemlélet birtokában a maguk elképzeléseit igyekeznek megvalósítani; a jól bevált tankönyveket még újabbak, színesebbek váltják fel; sok minden átalakul, átértékelődik.

Megmarad viszont a hivatástudatból, a diákok-tanítványok iránti elkötelezettségből fakadó, jókedvűen elvégzett munka tiszta öröme. Ha nem csupán egy nyelvet, egy tantárgyat tanítunk meggyőzően, következetesen, színvonalasan, magától értetődően, hanem egyúttal komplex módon alakítjuk és formáljuk a ránk bízott tanulók személyiségét is, megismertetve mindazt – a szavakkal nehezen kifejezhető életérzést – ,amit Itália és az olasz kultúra jelent. Ennek a felfogásnak legkiválóbb képviselője volt Ogonovsky Edit.

Az emlékére alapított díj ennek a tanári munkának és elkötelezettségnek az elismerése.