Kezdetek kezdete

A tömeges gyáralapítás következtében a XIX. század közepétől viharos növekedésnek indult Kőbánya lakossága: 1869-ben 4353, 1881-ben 8710, 1900-ban 31621, 1910-ben 51034 lakosa volt a kerületnek: A századforduló idején az iskolai helyzet viszont az egész fővárosban itt volt a legrosszabb. Egy 1908-as statisztika szerint Budapest 167 elemi iskolájából csak 3 működött a kerületben 2627 tanulóval, noha a normál befogadóképesség csak 1944-es létszámot engedett meg. Különösen megdöbbentő a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a tankötelesek csupán 56 %-a járt iskolába, 40 %-ukat be sem iratták. Középiskola nem volt.

Amikor 1873-ban Kőbánya, mint a főváros X. kerülete Budapest szerves része lett, természetesen hangot kapott a kívánság: legyen a városrészben fiúgimnázium. 1877-ben a Kaszinó a polgárság nevében a vallás- és közoktatási minisztérium elé terjesztette a gimnáziumra vonatkozó kérelmét. Ezzel sokéves, ádáz, szenvedélyes harc vette kezdetét.

1904-ben gimnáziumot kapott Kőbánya, ezt azonban a kerület többi részétől földrajzilag és társadalmilag is távol eső, elkülönülő Tisztviselőtelepen nyitották meg (az Elnök utca és a Rezső utca sarkán), igen rövid életűnek bizonyult.

Az első gimnáziumi évkönyv szavai szerint:
"A kőbányai polgárság nem vesztette el bizalmát ügyének sikerülhetése iránt. A gimnázium ügyét állandóan napirenden tartotta, csak az alkalmat várta, hogy az illetékes hatóság elé terjessze."

Ez az alkalom 1907 elején jött el. Az iskolaalapító hivatalos okirat így rendelkezik:
"Tekintettel arra, hogy a X. kerület kőbányai részében az ifjúság középiskolai képzéséről nincsen kellően gondoskodva, tekintettel viszont a területnek ilyen irányú képzés tekintetében ténylegesen meglevő szükségletére, a VIII. kerületi Állami Gimnáziumnak egy új párhuzamos osztálya a X. kerület kőbányai részében nyíljék meg."

Az út kezdetén

Az új intézményt 1907-ben a Füzér u. 10. (majd 12. és 13.) számú házakban helyezték el. Hivatalos elnevezése: X. kerületi Állami Főgimnázium. Az intézet vezetésével dr. Viszota Gyula főgimnáziumi tanárt bízták meg, előbb helyettes igazgatói minőségben, aki a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Az Akadémia történetéről szóló munkái ma is gyakran idézett források. A tanári kar több tagja (Kunfalvy Rezső, Bernáth János, Fógel József, Schöner Ferenc) már az első években sok tudományos publikációt jelentet meg, jelentős közéleti tisztségeket viselnek.

Ez a tevékenység végigkíséri az iskola "történetét". Felsorolása külön kötetet igényelne, ezért csak néhány kiemelkedő példát említünk. Dr. Sajó Sándor igazgató (1917-1930) országszerte ismert költő, drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia több ízben pályadíjjal tüntette ki. Dr. Babos Ernő tanár, majd igazgató (1938-1950) az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára lett. Dr. Fekete József igazgató (1953-1959) előtt a minisztériumba került tőlünk főosztályvezetőnek, majd a Budapesti Műszaki Egyetem tanárképző intézetének igazgatójává nevezték ki. Gimnáziumunk tanára volt 1942 és 1951 között dr. Herczeg Gyula főiskolai tanár, aki a ma is használatban lévő olasz-magyar nagyszótár szerzője. A nem rég elhunyt dr. Véges István főiskolai docens (1933 és 1948 között volt sok Lászlós diák legkedvesebb tanára) kitűnő angol nyelvkönyvek és szótárak írója.

A gimnázium 1907 őszén két első és egy második osztállyal indult, 119 tanuló fejezte be a tanévet. Érdemes megvizsgálni a tanulók szüleinek foglalkozását: nagyiparos, nagykereskedő, kisbirtokos, kisiparos, kiskereskedő 19; tisztviselő, katona, értelmiségi (orvos, ügyvéd, tanár, mérnök) 51; fizikai munkás 23; magánzó 3.

A gimnázium vonzáskörzete nagy. Pest megyéből 20 diák, távolabbi megyékből 7 jár be naponta. Amint látható, gimnáziumunk kezdettől fogva nem tartozott az elit iskolák közé. Ez meghatározta a tanári magatartást és módszereket, a diákokkal és a szülőkkel kialakítandó kapcsolatokat is.

Az első alapítványt Kőbánya lakosságának adományaként kapta iskolánk, 10.000 Korona értékben. A tanulók Segítő-egyletének első adományozói között találjuk a kerület lakosait és üzemeit (Magyar Államvasút Gépgyára, Detl Antal. Első Magyar Részvényserfőző, Magyar Kerámiai Gyár, Magyar Fém és Lámpaárugyár, Kramer testvérek, Iróngyár, Első Magyar Sertéshízlaló Rt., stb.) A kerület áldozatkészségét a mai napig élvezzük.

Általában nyolc párhuzamos osztályban folyt a tanítás. 1914-ben tartották az első érettségi vizsgákat. Az iskola kinőtte a szükségépületeket, Lechner Ödön tervei szerint készül el az új épület, ahol 1915 őszén kezdődik a tanítás.

A történelem sodrában

Az örömteli hangulatnak az első világháború ágyúlövései vetnek véget. Az 19I5-16-os évkönyv feljegyzi, hogy a harctéren van négy tanár, kettő már hadifogoly. A diákok közül 16 vált be katonának, négy tanár a lövészárkok lakója. Az iskola visszaesik. Nagy a tanárhiány, nehezen fegyelmezhető a diákság. Gyorsan terjednek a forradalmi eszmék. 1919 őszén kemény fegyelmi vizsgálatok folynak tanárok és diákok politikai tevékenysége miatt. Az iskola 1921-ben veszi fel Szent László király nevét (Budapesti X. kerületi Kőbányai Magyar királyi Állami Szent László Főgimnázium, 24-től Reálgimnázium).

A háborús károk, az eszmei zűrzavar, a rossz munkakörülmények, a tanulók szegénysége sokáig hátráltatta a munkát.

A harmincas évek elejére sikerül helyreállítani a gimnázium rendjét, tekintélyét. Színvonalas, korszerű munka zajlik az iskolában. Az 1936-37-es évkönyv igazgatói beszámolója így fogalmaz:
"A tanításban az az elv vezetett, hogy a megengedett legkevesebb anyagot végezzük, de ezt minél teljesebben dolgozzuk fel. Tanításunkban az osztály ifjúsága állandóan a nyílt színen mozog: figyel, ír, válaszol, felel, kifejt, kérdez. Gondunk van az értelem és a kifejezőkészség összhangzatos kifejlesztésére... Minden iskolai munkát, a tanítást is egy magasabb cél - a nevelés - érdekében végzünk."

Ez a munka meghozta az eredményét. 1938-ban Csatlós János I. díjat, Kovács Gábor I. dicséretet nyert az Országos Tanulmányi Versenyen. Élénk munka folyt a Sajó Sándor Önképzőkörben (ők rendezték az intézet összes ünnepélyét, sok rendezvényét), a Szent László Sportkörben (kilenc szakosztálya volt; a labdarúgók, kosárlabdázók és a lövészek sok fővárosi és országos bajnoksággal büszkélkedhettek) és még sok ifjúsági egyesületben.

Ekkortól számíthatjuk a modern nyelvek oktatásának sikeres korszakát is. A latin mellett - ötödik osztálytól - német-francia vagy német-olasz nyelveket tanultak a diákok.

Szerencsénkre erről a korszakról hiteles dokumentumunk is van: Hertelendy Gyula öregdiák Hullatja levelét... címmel könyv alakban írta meg visszaemlékezéseit diákéletéről, tanárairól, mindenekelőtt szeretett osztályfőnökéről, Kökény Ferencről.

Egy viszonylag zavartalan évtized után a második világháború zaklatja fel az iskola életét. 1939-ben légvédelmi, riasztó és elsősegélynyújtó szolgálatot látnak el Kőbányán a gimnazisták. Az 1941/42-es tanévben a katonai szolgálatra behívott tanárok helyettesítése és a hosszú szénszünet okoz gondot. Az 1943/44-es tanévet március 31-én fejezik be, az 1944-ben indult tanévet félbeszakítja a háború. A gimnázium épületébe előbb német katonaság költözött, majd a bevonuló szovjet csapatok autó-motor javító műhelyt rendeztek be a földszinten. A diákok és a tanárok szétszóródtak. Sokukat mint katonákat, leventéket vittek el a háborúba, az áldozatok száma nagy volt. Sokan távoztak nyugatra, sokan vidékre.

Az épület több belövést kapott, a tető ledőléssel fenyegetett. Minden ablak betört. A szertárak állományának és a berendezésnek nagy része elpusztult.

"De az anyagi romlásnál súlyosabb a lelki." - olvashatjuk az 1945/46-os tanévről az igazgatói beszámolót - "A nyomorgó, romos társadalom éhező, fázó, vonat és villamos lépcsőin fürtökben lógó, a téren feketéző gyermekeivel a rombolás, az iskolakerülés vonult be az ekkor ékes épületbe."  A társadalom fellélegzése, meginduló felemelkedése azonban erősebb a pusztításnál: "Megjelenik az építeni, alkotni, magát művelni akaró, kiáradni vágyó ifjúság - a lélekben megszületett a tavasz."

Az igazgató a megmaradtak mellé felvette a környéken lakó tanárokat is, akik a közlekedési nehézségek miatt nem tudtak bejárni régebbi munkahelyükre. Minden diákot beírtak, aki a közelben lakott. Volt olyan osztály, ahol százra duzzadt a létszám. Először vettek fel lánytanulókat, a tantestületbe bekerült az első nő. Minden nehézség ellenére befejezték az 1944/45-ös tanévet, megtartották az érettségi vizsgákat.

Újjáépítés és demokratizálódás

A következő tanévben: "Újjáépítő csoportok rendet teremtenek az udvaron heverő roncsok és hulladékok között. Eltüntetik a szeméthegyeket. Egyes osztályok önkéntes munkaosztagokat szerveznek. A tantermeket állítják helyre nagy áldozatkészséggel és találékonysággal. Papírsapkás diákok sürögnek forognak a létrákon, meszelnek, festenek, kalapálnak, üvegeznek" - olvassuk az évkönyvben. A kőbányai üzemek, a lakosság, a szülők segítségével beüvegezik az iskola összes ablakát.

Az újjáépítésre 16.000 forintot kap a gimnázium az államkincstártól, az üzemek (Polgári Serfőző, Szent István Tápszerművek, Drasche Téglagyár, stb.) pénzbeli támogatása 20.000 forint.

"A diákélet és a diákönképzés minden ügyét" a már megalakult osztályönkormányzatok munkáját összefogó szervezet, a Diákváros intézi. Felépítésében a város színezetét követi: van polgármestere, kulturális, szociális, gazdasági, műszaki, egészségügyi tanácsnoka, rendőrkapitánya és főjegyzője. Az első év programjából: zenei ismeretterjesztő sorozat, karácsonyfa ünnepély, korcsolyapálya az udvaron, irodalmi est, bál, kapcsolat teremtése külföldi diákokkal, az ifjúsági önképzőkörök (sportkör, zenekar, énekkar, sakk-kör, aerokör) irányítása, támogatása.

Az 1946/47-es tanévtől négyosztályos lesz a gimnázium, az alsóbb osztályok helyett egy ideig általános iskola működött az épületben. Megkezdi működését dolgozók iskolája néven a dolgozók gimnáziumi tanfolyama. Megalakul a szülői munkaközösség.

A gimnáziumunknak legtöbb tanulmányi sikert hozó biológia-oktatás ekkor lendül fel dr. Lange Nándor tanár (1918-1976) kezdeményezésére. Az 1977-es jubileumi évkönyvben volt tanítványai: dr. Palkovits Miklós akadémikus, a SOTE I. sz. Anatómiai Intézetének igazgató egyetemi tanára; dr. Kálmán Alajos egyetemi tanár az MTA Központi Kémiai Kutató Intézete tudományos osztályvezetője; dr. Vincze István kandidátus, a SOTE adjunktusa és dr. Sánáry András sebész szakorvos közös cikkben számolnak be a "hőskorról". Dr. Lange Nándor maga köré gyűjtötte a biológia iránt érdeklődő diákokat, és egy lomtárból, egy fél-szertárhelyiségből egy folyosórész leválasztásából laboratóriumot, előkészítőt hoztak létre. Az általa vezetett szakkörben kísérleteztek, vizsgálatokat végeztek, később állatokat boncoltak, műtéteket végeztek. Sok diák tudományos pályája innen indult el. A tanulmányi munkán kívül más területeken is élénk, sikeres tevékenység zajlott az iskolában. A legendás hírű Bodócs István tanár (1915-1970) nemcsak emlékezetes színpadi előadásokat rendezett diákjaival (nem egynek ő volt a szerzője), hanem a labdarúgó csapatot is szervezte, irányította. Kiemelkedő volt a kosárlabda csapat szereplése: megnyerték a fővárosi, majd az országos középiskolai bajnokságot.

Visszaesés és siker

Mint minden iskola, így gimnáziumunk története is szorosan kapcsolódik hazánk történelméhez, követi annak fejlődését, minden fellendülését és vargabetűjét. Az ötvenes években az iskolától idegen módszerek jelennek meg, bizonytalanság van az iskolatípus funkcióját és jövőjét illetően, kontraszelekció indul meg a tantestületben, 1956 körül nagy az eszmei zűrzavar. Lazul a munkafegyelem, megnő a bukások száma.

1959-től konszolidálódik a helyzet, kezdetét veszi az iskola tanulmányi és közösségi sikerekben talán leggazdagabb korszaka. Jellemző, hogy a bukások aránya az 1959-es 16,8 %-ról 1974-re 0,9 %-ra csökken.

Az egyetemi-főiskolai felvételi rangsorban - a főváros 67 gimnáziuma körül - kilenc mutatószám alapján iskolánk a 18., a jelentkezők - felvettek arányában a 12. helyen áll.

Legkiemelkedőbb sikerünket az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen Soukup Lajos érte el: 1975-ben és 1976-ban is első lett a matematika I. tagozatos versenyen; 1975-ben a Burgaszban rendezett Nemzetközi Matematikai Diákolimpián II. díjat kapott. A tantárgyak közül a biológia hozta a legtöbb sikert. 1970-ben az OKTV-n Ongrádi József IV. d első, Cserey Mária IV. d negyedik, Bősze Zsuzsa IV. d a kilencedik. Igen sokan kerülnek később is az első tíz közé. 1977-ben a biológia tagozatos kategóriában Gergely Attila első lett.

1964-ben az Állatkert biológia vetélkedőjét Bori Ágnes I. a (ma Gellért Jánosnénak hívják), a csapatversenyt a II. e osztályunk nyeri. Ebből "hagyomány" lett, 1980-ban a Növénytár és az Állatkert biológia vetélkedőjén egyaránt a II. d osztályunk az első.

Más tantárgyakból is szép sikereket érnek el diákjaink. 1969-ben Gábor Ágnes IV. e oroszból első, 1978-ban Terényi Nándor IV. a a tagozatos német kategóriában harmadik; latinból 1980-ban Obomy Beáta II. d. 1981-ben Schel Ibolya II. c egyaránt harmadik. Az olasz versenysikerekről később esik szó.

A gimnázium nevelőmunkáját dicsérik más versenyeredmények is. Az Országjáró Diákok Országos Találkozóján Kecskeméten a városismereti versenyt IV. d osztályunk nyeri. A Kazinczy szépkiejtési versenyen 1975-ben Sebestyén András IV. g, 1982-ben Sáfár Mónika aranyérmet kap. Az iskola tekintélyét mutatja az is, hogy dr. Kovács Péter igazgató 1973-ban a Munka Érdemrend arany fokozatát kapja. A legmagasabb pedagógusi kitüntetésben, Földes Ferenc-díjban részesül 1973-ban Tihanyi Károly, 1975-ben Bognár József tanár. 1977-ben az Országos Béketanács emlékérmét és emléklapját kapja a gimnázium tantestülete.

Átalakul az iskola szerkezete: az általános tantervű osztályok mellett egyre népszerűbbek a tagozatok. Itt magasabb óraszámban tanulnak egy-egy tantárgyat, többnyire a legjobb tanárok irányításával. Először a nyelvi tagozatok alakulnak ki: 1958-ban orosz, majd német, angol, francia, 1962-től olasz, spanyol. 1964-től lengyel, 1965-ben biológia-kémia, 1967-ben matematika-fizika tagozatos osztály indul.

Rövid életűnek bizonyult a hatvanas évek 5+1-es oktatást bevezető központi rendelete. 1960. szeptemberétől 12 I-II-os osztály heti egy napot a kerület egyik üzemében munkával töltött. A cél az iskola és a gyakorlati élet kapcsolatának megteremtése, egy szakma alapjainak elsajátítása volt. Ennyi diáknak azonban nem tudtak megfelelő elfoglaltságot biztosítani, gyakori volt a szervezetlenség, lézengés. A kísérlet szép csendesen kimúlt. Magyarországon ekkor gimnáziumunkban oktatják a legtöbb idegen nyelvet (orosz, angol, német, olasz, francia, spanyol, lengyel, latin, portugál, eszperantó). A magas színvonalú nyelvoktatás, az eredményes nevelő-oktatómunka, a kívül patinás - belül korszerű iskolaépület, a tantestület és a diákok nyitottsága eredményeként 1967-ben az I. László Gimnáziumot - a magyar középiskolák közül tizenegyedikként - felveszik az UNESCO társult iskolái közé. Akkoriban ez óriási lehetőségeket jelentett. Diákjaink részt vettek az UNESCO-akciókban, pályázatain, rendezvényein. Ma már természetes, de a 60-as, 70-es években sok adminisztratív és anyagi akadálya volt a nemzetközi kapcsolatok felvételének, ápolásának. Az UNESCO társult tagság ezeket elhárította.

Egymást követik a külföldi delegációk gimnáziumunkban: találkoznak, beszélgetnek diákjainkkal. Legnevesebb vendégünk Aldo Moro volt - akkor még külügyminiszterként. Egy év múlva Rómában fogadta iskolánk küldöttségét.

Az 1977-78-as tanévben a Firenzei UNESCO Központ nemzetközi pályázatot írt ki "A víz szerepe a gazdasági-technikai-társadalmi fejlődésben" témában. Olasz tagozatos diákjaink egy csoportja (Baráth Éva, Futó Andrea, Hargitai Csilla, Karacs Ildikó és Pomozi Péter) Budapest termálfürdőiről olasz nyelven írt pályamunkát. Ezt megjelentették az UNESCO tanulmánykötetében, a szerzőket pedig meghívták - Ogonovsky Istvánné felkészítő tanár és az igazgató kíséretében - Firenzébe, a Palaczo Vecchioban rendezett konferenciára.

Rendszeres diákcserék keretében tanulóink eljutnak Olaszországba, a Szovjetunióba. Lengyelországba, Németországba, Svájcba. Finnországba. Szlovákiába. Nyelvtudásuk közéleti fellépésük fejlesztését szép kirándulásokkal, kellemes pihenéssel köthetik össze.

1974 óta osztrák és német sporttagozatos gimnáziumokkal nemzetközi diáksport-találkozók zajlanak. Évente más-más városban rendezik a versenyeket: Bécs, Klagenfurt, Reutte in Tirol, Geislingen, Budapest.

Átalakul, korszerűsödik, szépül az iskolaépület. 1969-ben nagy felújítás kezdődik: rendbehozzák a tantermeket, előadókat, szertárakat, a tornatermet, öltözőket. Bevezetik az épületbe a távfűtést. A kivitelező kőbányai Vállalat, a KIPSZER. Az 1971/72-es tanévben nyelvi laboratórium nyílik a II. emeleten, ami akkoriban ritkaságnak számított egy iskolában. Valamennyi idegen nyelv számára külön termet alakítanak ki. A kémiának laboratóriumot rendeznek be, az udvart rendbehozták. A felújítás során alakítják ki a III. emeleten a könyvtárat, a bútorzatot a kerület kisiparosai készítik el. A díszterem berendezésére - amelyet 1972. októberében vehetik birtokukba - a diákok 100.000 forintot ajánlanak fel.

1969-ben a gimnázium rendelkezésére bocsát a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság egy vízparti (feltöltött) területet Balatonmáriafürdőn. Egyetlen fillér költségvetési hozzájárulás nélkül: tanárok, diákok, szülők, vállalatok munkájával, a diákok őszi konzervgyári munkájából felajánlott összegekből népszerű üdülőtábor születik. A tábort 1978-ban elveszik tőlünk. A kártérítésként kapott összegből Balatonszepezden vásárolunk területet. 1979-ben, a nemzetközi gyermekév alkalmából a Finomkerámia Vállalat három faházat ajándékoz tanulóinknak. Az első építőtáborokat Gál József, Szilvási Imre és Schulek Mátyás tanárok vezetik. Az építkezést a helyszínen Németh János gazdasági vezető és Őry Péter technikus irányítja. A gazdasági munkát mindkét táborban Monostori Lászlóné tanárnő végzi. A kerítés nyomvonalát a legendás hírű szülői "aranycsákány brigád" alakítja ki, amely Hetesi László, majd Takács János vezetésével, rendszeresen végzi a karbantartást is.

A tábor nyaranta 4-500 diáknak nyújt hasznos ismeretszerzési, üdülési lehetőséget. Vezetői Udvarnoki Istvánné, majd Héda Tibor. A különböző iskolai közösségek lelkesen és eredményesen, sok ötlettel végzik tevékenységüket. Az ifjúsági szervezet (akkor KISZ) vezetői: Koblencz István, Hidvégi Tibor, Vass György, Záray Éva, Szmolinka József, Soukup Lajos, Verbai Lajos, Kardos Márta, Lővei Noémi. Az iskolai nevelőmunkának jelentős segítséget nyújtó szülői munkaközösség vezetői: Bagaméri Péter, Pankotai Ferenc (aki maga is Lászlós diák volt nyolc évig, mindkét fia itt érettségizett: jelenleg az iskolaépület rekonstrukcióját felügyeli előbb társadalmi munkában, majd az önkormányzat megbízásából), Petrás József.

1977-ben alakul meg a Lászlós Öregdiákok Baráti Köre az 1952-ben végzett évfolyam diákjaiból Rockenbauer Pál kezdeményezésére. Az iskolai élet nagyon sok területén élvezzük kezdeményezéseiket, segítségüket. A nyolcvanas években működő iskolatanács elnöke Rab Nóra újságíró.

Az "Összefogás a Szent László Gimnáziumért" alapítványt az 1939-ben érettségizett VIII. b-sek kezdeményezik, a kuratóriumban képviselőjük Szegedi József. A baráti kör elnöke Gelencsér László. A korszak jó tanár-diák viszonyát bizonyítja dr. Ternai Józsefné igazgatóhelyettes azóta is nagysikerű ötlete: az utolsó tanítási napon, megköszönve a pedagógus napi virágokat, a tanári kar gyermeknapi műsort ad a diákoknak.

A fakultációs rendszer kialakulása

Az 1979-ben kezdődő gimnáziumi reform, a fakultációs rendszerre való átállás gyökeres változást eredményezett, körültekintő tervezést és szervezést követelt mind az igazgatóságtól, mind a tanári munkaközösségektől.

Megkönnyítette a munkát, hogy a gimnázium részt vett sok oktatási-nevelési kísérletben. 1975 szeptemberétől a Magyar Tudományos Akadémia és az ELTE TTK atomfizikai tanszéke integrált természettudományos oktatási kísérletébe kapcsolódtunk be (Kelemen Lászlóné, Monostori Lászlóné). 1977-ben Polinszky Károly oktatási miniszter és Szentágothai János, az Akadémia elnöke külön levélben mondott köszönetet az iskolának, a tanárnőknek a sikerekért. A nyolcvanas években nálunk is kipróbálták a Bólyai János Matematikai Társulat új, korszerű oktatási módszerét (Szabó Zsuzsanna). Akadályozta viszont munkánkat a tanulói létszám felduzzadása, amit a demográfiai hullámcsúcs okozott. Az 1984-85-ös tanévben (és a következőben) kilenc első osztály indult, az I. g, I. h és az I. i osztályokat a Sibrik Miklós úti általános iskola piramisépületében helyeztük el. Az 1985-86-os tanévben az ország legnagyobb gimnáziuma lettünk 32 osztállyal, 1158 diákkal. A tantestületben 70 törzstag pedagógus dolgozott. Az átlagos osztálylétszám 35, 6 volt, két-két negyedik osztályra jutott egy közös osztályterem. Növelte a zsúfoltságot, hogy az épületbe került a X. kerületi Dolgozók Általános Iskolája és Gimnáziuma is.

A kihelyezett osztályokba áttanítók állandó időzavarban voltak. Sok új tanár munkáját kellett segíteni a két év során. A kihelyezett osztályok munkáját Szabó Tiborné dr. igazgatóhelyettes koordinálta, irányította. 1986. szeptemberétől önállósultak, létrejött a Zrínyi Miklós Gimnázium. Iskolánkban az osztályok száma 1987-ben, 24-re állandósult. 1975-től a kéthetenkénti szabad szombat kísérletében vettünk részt. 1987-től hivatalosan is bevezették a "11 napos tanítási ciklust", amit később az országosan elterjedt ötnapos munkahét követett.

A fakultációs oktatás elve a következő volt: az I. év a felzárkóztatásé, a II. az orientációé, a III-IV. a fakultációé. Az első évfolyamon csoportokat szerveztünk a tantervi követelményektől elmaradtak számára. A második évfolyamon az osztályfőnökök pályaorientációs órákat tartottak, munkájukat külső előadók segítették. A harmadik és a negyedik évben a diákok 4, illetve 6 órában érdeklődésük szerint vettek részt fakultációs órákon.

A fakultációs csoportok kialakításához figyelembe vettük diákjaink továbbtanulási szándékát, az ennek megfelelő felvételi tárgyakat, a tagozatos rendszer hagyományait. a személyi és a tárgyi feltételeket, a kínálkozó külső segítséget (Kőbányai Gyógyszerárugyár, Pataky István Művelődési Központ, más kerületi intézmények).

Elméleti jellegű fakultációs csoportok indultak magyarból, történelemből, matematikából (emelt óraszámú, úgynevezett B-fakt is), fizikából, biológiából, kémiából, földrajzból, az idegen nyelvekből.

Gyakorlati fakultációs csoportok: nevelési alapismeretek, népművelési alapismeretek, természettudományos laborgyakorlat, később idegenvezetés, számítástechnika, tömegkommunikációs alapismeretek.

Hamar kiderült, hogy a fakultáció kötelező jellege, az indítható csoportok korlátozott száma sok tanulónak nem felelt meg. A csoportokat vezető tanárok nem tudtak mit kezdeni a "kényszerfaktos" diákokkal. Az is világossá vált, hogy orvosira, bölcsészkarra nem tud bekerülni az a tanuló, aki csak harmadikban kezd intenzíven foglalkozni felvételi tárgyaival. A fakultáció kötelezőségét az oktatásirányítás feloldotta, engedélyt adott helyi tervezésű speciális osztályok működésére, ahol az azonos érdeklődésű tanulók elsőtől kezdve magasabb óraszámban foglalkozhatnak választott tantárgyukkal. Elsőnek a speciális angol nyelvi tagozatos (B) osztály indult 1979-ben. A lehetőséget az addigi magas színvonalú angoloktatás tette lehetővé, ami elsősorban Harka Sarolta, Schulek Mátyás és Szilvásy Imre tanári érdeme. A diákok heti 6-7-8 órában tanulják a nyelvet. Az utóbbi években anyanyelvű, többnyire Amerikából érkezett nyelvtanárok is foglalkoznak velük.

A speciális rajz és műalkotások elemzése félosztály (a D-ben) 1987-től működik. Szabó Gábor művész-tanár szakmai tekintélye (éveken keresztül a Fővárosi Pedagógiai Intézet megbízásából vezető tanár is volt), tantervkészítő munkája és diákjainak versenyeredményei alapozták meg speciális osztály indítását. A tanulók heti öt órában foglalkoznak a kiemelt tantárggyal. Célunk nem elsősorban a művészképzés, hanem képzőművészeti ismereteik, gyakorlatuk, kultúrájuk, szemléletmódjuk fejlesztése.

A biológia-kémia tagozat hagyományait folytatva jött létre 1988-ban a biológia-kémia helyi tantervű, első osztályra előrehozott fakultációs osztály (E). A szervezet elkészítéséből az egész munkaközösség kivette részét, személy szerint Bognár József, Orbán Gábor, Tóth Nándorné, Márkusz Ferencné és Nadrainé Horváth Katalin tanárokat kell megemlítenünk.

Az olasz nyelvoktatásban több mint két évtizede gimnáziumunk az első helyet foglalja el. Ha fel akarnánk sorolni az országos olasz nyelvi találkozók (versenyek) és a hivatalos olasz OKTV lászlós győzteseinek és helyezettjeinek névsorát, az több oldalt tenne ki. A teljesség igénye nélkül említjük meg azokat, akik versenyeredményeikkel és későbbi pályafutásukkal iskolánk hírnevét gyarapították: Babos Gabriella, Baráth Éva, Bene Adrienn, Böszörményi Nagy Zsuzsanna, Dálnoki Gabriella, Domsits Anikó, Duhaj Mária, Ekker Éva, Fehér Zsuzsa, Füzesséry Anikó, Gyetysi Györgyi, Hargitai Csilla, Hedvich Beatrix, Hegedűs Anna, Kállay Gabriella, Keresztes Dorottya, Komlós Andrea, Kóczián Mária, Kuthy Erika, Lesták Katalin, Mészáros Katalin, Mészáros Komáromi Eszter, Mison Andrea, Nagy Judit, Pálosi Zoltán, Paróczai Anna, Pollák Edit, Pomozi Péter, Rostási Éva Orsolya, Sárkány Péter, Szabó Andrea, Szabó Judit, Szilágyi Csilla, Sztanó László, Sztanó Klára, Tabányi Judit, Vida Zoltán, Zichy Katalin. Természetes volt tehát, hogy 1987-ben, amikor a két tanítási nyelvű osztályok újra indulhattak, ez ügyben mi is kérvényeztünk. Azért nem kaptuk meg az engedélyt, mert két olasz vendégtanár részére nem tudtunk berendezett lakást biztosítani.

1988-ban viszont A osztályunk "kísérleti olasz nyelvoktatással" indulhatott. Ez a kéttannyelvű osztályok ésszerű, takarékos változata. Heti 14 órában folyik olasz nyelven az oktatás (olasz nyelv, történelem, művészettörténet, matematika, fizika). A tervezetet mindenekelőtt Ogonovsky Istvánné vezető tanár, szaktanácsadó és Sárkány Péter osztályfőnök készítette. Jelenleg három olasz anyanyelvű tanárunk is van. Törekvéseink és eredményeink alapján az A osztályokat hivatalosan is "magyar-olasz két tanítási nyelvűnek" minősítették. Gimnáziumunk olasz nyelvi sikereit és tekintélyét mutatja, hogy 1997-ben vendégül láthattuk Oscar Luigi Scalfaro államelnököt.

A matematika tagozatos és az emelt óraszámú fakultációs csoportok tapasztalatai alapján dolgozta ki a munkaközösség Pálmay Lórántné vezetésével az első osztályra előrehozott matematika fakultációs félosztály tervezetét. 1989-től a D, majd 1993-tól a C osztályban kaptak helyet. Az első osztályfőnök Simonffy Ágnes volt.

F osztályaink fele számítástechnika, fele tömegkommunikációs alapismeretek első osztályra előrehozott fakultációs jellegű. 1986-tól a szabad sávban, később fakultációs csoportban indította útjára a foglalkozásokat Papp László tanár, aki egyszemélyes kezdeményezője, tervezője, "kivitelezője" a speciális osztálynak, 1990-től az első osztályfőnök is. A "tömkom" órákon, gyakorlatokon a diákok megismerkednek az újságírás-szerkesztés, a videózás, a fotózás, a filmezés alapjaival, az érettségivel együtt szakmai képesítést is kapnak.

Nem minden diák szándékozik szakosodni már tizennégy éves korában. Ők az általános tantervű osztályokba jelentkeznek (a C, illetve a D fele). Többnyire humán érdeklődésűek, az iskolai ünnepélyek szereplői, a rendezvények szervezői. Emelt óraszámban tanulhatják az angol illetve a német nyelvet.

Végül feltétlenül szólni kell az iskolaépület régóta esedékes, az 1988/89-es tanévben kezdődött teljes rekonstrukciójáról. Először az Ónodi utcai tetőteret építették be stúdiónak valamint a tömegkommunikációs foglalkozások egyéb helyiségeinek; sor került a III. emeleti fizikum teljes felújítására. Utána az Ónodi utcai épületrészt újították fel, minden helyiség új bútorzatot kapott. Ezt követte az új sportcsarnok felépítése, az iskolaudvar rendbehozatala.

A felújítás tervezett költségei 800 millió forintot tettek ki. Köszönettel tartozunk az önkormányzati testületnek, amely első évében a X. kerület költségvetési összegének felét a rekonstrukcióra szavazta meg. Ebben jelentős szerepet játszott György István polgármester is, aki 1974-78 között iskolánk diákja volt.